词典烦搅
烦搅
词语解释
烦搅[ fán jiǎo ]
⒈ 烦扰；搅扰。
引证解释
⒈ 烦扰；搅扰。
引清 曹寅 《雨夕偶怀桐皋僧》诗：“名根缚枯寂，慧业障烦搅。”
李準 《不能走那条路》：“他老是觉得好多声音在烦搅着他。”
相关词语
- xīn fán lǜ luàn心烦虑乱
- huǒ fán伙烦
- fán sàn烦散
- fán xuān烦喧
- fán wén烦文
- fán yán suì yǔ烦言碎语
- fán cháng烦肠
- dào fán nǎo道烦恼
- fān cháng jiǎo dù翻肠搅肚
- fán yù烦郁
- fèi fán费烦
- fán jí烦急
- jiāng fān hǎi jiǎo江翻海搅
- fán kuì烦聩
- fán è烦恶
- fán nǎo hǎi烦恼海
- xīn rú dāo jiǎo心如刀搅
- fán rú烦茹
- fán duō烦多
- fán cù烦促
- fán cí烦词
- fán yín烦淫
- shì fán shí shǎo事烦食少
- fán zòu烦奏
- nài xīn fán ér耐心烦儿
- fán yuán烦缘
- fán nǎo kōng烦恼空
- jiāng pū fán kuì僵仆烦愦
- fán huì烦秽
- cuī shān jiǎo hǎi摧山搅海